Az Monarchia népessége

Az Osztrák-Magyar Monarchia lakosságának a száma 51, 3 millió főt tett ki. Ez a több mint félszáz milliós népesség vallási szempontból 7, nyelvi-etnikai szempontból pedig 12 nagy csoportra oszlott. A nyelvi-etnikai csoportok közül egyetlen egy sem alkotott abszolút többséget. Legtöbben, csaknem 12 millióan a németek voltak, de az ő arányuk sem tett ki többet 24 %-nál. A magyarok lélek-és arányszámban (10 millió, azaz 20 %) egyaránt a németek után következtek. A csehek 13, a lengyelek 10, az ukránok 8, a románok 6, 5, a horvátok 5, a szerbek és a szlovákok 4-4, a szlovének 2,5, az olaszok 1,5 százalékát tették ki az ország lakosságának.

A térkép azt mutatja, hogy hol melyik nép élt többségben. Így nincsenek feltüntetve a zsidók, akik sehol nem voltak többségben, de sokkal többen voltak, mint a szlovének vagy olaszok. Egyes helyeken elég jelentős volt a számarányuk is. A magyarországi Máramaros vármegyében pl. ők alkották a lakosság több mint 18 százalékát,  Bereg vármegyéhez tartozó Munkácson pedig több mint 44 százalékát. A magyarországi zsidók többsége a huszadik század elején magyar anyanyelvűnek vallotta magát.

A fenti térképek alapján azt is meg lehet állapítani, hogy a Monarchia területén az etnikai-nyelvi határok sok esetben nem különültek el élesen egymástól. 

Bosznia-Hercegovina kékkel

Így volt ez Bosznia-Hercegovinában, ahol a népesség nagyrészt ugyanazt a nyelvet beszélte (szerb-horvát), de vallási szempontból három csoportba tartoztak, tartoznak ma is.. A bosnyákok iszlám vallásúak, a szerbek ortodoxok, a horvátok katolikusok.

Magyarország nemzetiségi és vallási szempontból legsokszínűbb vidéke a Bánság volt (Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék). Éltek itt románok, szerbek, magyarok, németek, zsidók, kisebb számban horvátok, csehek, szlovákok, bolgárok. A térség legnagyobb városa Temesvár volt, ahol a lakosság többsége német volt.

a bánsági megyék zöld színnel

Napjainkban a terület nagy része Romániához és Szerbiához tartozik, és fokozatosan veszíti el többnemzetiségű jellegét.

A Monarchia népei több tekintetben különböztek egymástól. A fenti térkép azt mutatja meg, hogy hány százalékos volt az írni-olvasni tudás egyes területeken. A német és cseh nyelvterület volt ebből a szempontból a legfejlettebb, az ukránok és románok által lakott területek pedig a legelmaradottabbak. 

Írni- és olvasni tudás Magyarországon (1890)

Ha csak Magyarország területét vizsgáljuk, akkor is hasonló megállapításokat tehetünk. Az analfabetizmus itt is a rutén vagy ruszin (mai nevükön ukrán) lakosság körében volt a legmagasabb, míg a németeknél a legalacsonyabb.